In Memoriam Rausch Sándor

Évek óta ismertük egymást, mikor 2017-ben megkerestem, és kértem fel Őt, vállalja el a Bács-Kiskun Megyei Polgári Védelmi Szövetség tiszteletbeli elnöki címét.

Az első kérdése rögtön az volt, hogy „Miért én?”

„Azért, mert ezt a tisztséget mindig olyan ember tölti be nálunk, aki elkötelezett a megyéért. Belső késztetése van az értékek óvására. Az ilyen ember könnyen érti létünk lényegét, képes vele azonosulni és azt megfelelő módon megjeleníteni, képviselni és érvényre juttatni. Olyan embert szeretnénk, akit jól ismernek a megyében és akivel kölcsönösen értő fülekre találnak a mondatok.”

Habár az első pillanattól kezdve pozitív volt a hozzáállása, mondanom sem kell, szimplán az udvarlással nem lehetett célt érni. „Mi a pontos vállalása a szervezetnek? Milyen eddigi teljesítménye volt? Mennyi a taglétszám? Milyen aktuális feladatok vannak? Milyen nyilvántartásokat vezetünk? Kettős könyvelésünk van vagy sem? Mennyi a mérlegfőösszeg? Sajtómegjelenések? – hogy csak néhány kérdést említsek.

A polgári védelem dicső múltja, a vállalható jelene és a kiaknázatlan lehetőségek együttesen hatottak rá és kettő járási mentőcsoport gyakorlatának megtekintése után mondott igent. Az az előítélet, amivel hozzá fordultam, utóítéletnek bizonyult. Lendületet adott munkánknak, mind a megjelenés, mind az ismertség, mind az elfogadottság, mind az anyagi fejlődés tekintetében. Utolsó közös ügyünknél, a koronavírus elleni fellépésünk során szürke eminenciásként talált ki új dolgokat, és szerényen a háttérben maradt.

Június elején kaptuk a hírt, hogy baj van. Nem Tőle, Ő nem panaszkodott. A következő hír már a tragédia híre volt.

„Tevékeny, alkotó munkáját mindig odaadással végezte, a megyében élőket képviselve és javukat szolgálva, tudásával és tapasztalatával segítve a megye vezető testületének tevékenységét.” – szól a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat nekrológjának egyik mondata. A mi szervezetünkben sem gondoljuk másként.

Isten nyugosztaljon!